Érints meg, fájni fog! » Ütközések (Crash)

Ezt az érzést sugallja a 2005-ös év legjobb filmje Oscar-díjával kitüntetett dráma, az Ütközések - Crash (2004). A Los Angeles utcáin megelevenedő sokkoló képsorok megdöbbentően állítanak szembe minket az emberi kapcsolatok fájdalmaival, megpróbáltatásaival, szörnyűrségeivel.

Az angyalok városának drasztikus jeleneteiben a tág társadalmi rétegek egy-egy képviselőjét fedezhetjük fel. Találkozunk színesbőrűvel, latin-amerikaival, szintúgy mint fehérbőrúvel vagy perzsával. Megismerhetjük a lelkivilágát mind a gazdagnak, mind a szegénynek, vagy akár a tolvajnak. Már a kezdő képsorokban is emberi konfliktusok kereszttüzében találjuk magunkat, ahol talán a legjobban eltalált mondatot hallhatjuk:

“Az érintés miatt van. Ha egy igazi városban jársz, összefutsz másokkal, beléd botlanak. Los Angelesben senki sem jön hozzád, mindig üveg és fém között élünk. Szerintem annyira hiányzik ez az érintés, hogy a karambolokkal is ezt az űrt akarjuk betölteni.”

A történéseket röviden összefoglalni nehéz lenne, hisz a sztori nagyon sokrétű. De nem is ez lenne a célom. Ellenben a szereplők jelleme sokkal nagyobbat nyom a latba, illetve inkább ezek pozitív fejlődése. Minden egyes személy lelki és szemléletbeli változásokon megy át a szemünk láttára. A szomorú oldala ennek csak az, hogy mindeniküket egy-egy trauma késztet erre a lépésre. De viszont valamennyiük egy-egy életre szóló tanulsággal gazdagodik.

Elsőként nézzük a házasokat. Rick (Brendan Fraser), az államügyész feleségével, Jean-el (Sandra Bullock) esti sétájukról térnének haza, de két fegyveres színesbőrű támadja le őket, és ellopják autójukat. A nőnek ezek már az utolsó cseppek a pohárba, hogy kirobbanjon. Aztán a film végén leesik a lépcsőn, és akkor eszmél rá, hogy az ember nem lehet folyton dühös, és hogy sokszor ott találja meg a barátságot és a békét, ahol eddig még nem is kereste.

A másik házaspár is az esti mulatságról tér haza. A színesbőrű filmrendezőt, Cameront (Terrence Howard) vezetés közben félreállítják a rendőrök, mert felesége útközben orálisan “kedveskedett” férjének. Rutin vizsgálatként indul az egész, de Christine (Thandie Newton), a ittas feleség miatt hamarosan durvábbá alakul. A rendőrtiszt rasszista hajlamát “alkalmazva” a nőt motozás ürügyén molesztálni kezdi. Christine teljesen kikészül, utólagosan férjét vádolja, hogy nem lépett közbe, amikor őt meggyalázták. Viszont Cameron csak a nagyobb bajt szerette volna elkerülni azzal, hogy nem állt ellen. Így hatalmas fal alakul ki kettejük között. Ennek következtében Cameron másnap szembeszáll egy rendőrrel, mintha magának akarna bizonyítani. A feleség pedig autóbaleset áldozata lesz, és az égő autóból ugyanaz a rendőr húzza ki, aki azelőtti nap molesztálta. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mit érezhetett a nő, de az biztos hogy megváltoztatta az életét.

A két színesbőrű autótolvaj: Anthony (Ludacris) és Peter (Larenz Tate). Egyszerű céljuk a pénzszerzés. Antony bátor, aki soha nem lopna feketétől… és mégis “véletlenül” öszetűzésbe keveredik Cameron-nal, amint próbálja ellopni annak autóját, viszont a fekete filmrendező megvédi a fiút a rendőrök előtt, és rádöbbenti arra, hogy változtatnia kell életvitelén. Másrészről Peter egy idő után maga jön rá arra, hogy meg kell javulnia, és épp kilépne az egészből, amikor félreértés miatt lelövik.

A két rendőr karaktere nagyon érdekesen lett megválasztva. Ryan tiszt (Matt Dillon) édesapja betegségének kezelései miatt rengetegszer kerül konfliktusba fekete ápolónőkkel, orvosokkal, és emiatt felfokozódik a színesbőrűek iránti gyűlölete. Így “ütközik” ő is szembe saját problémájával, amikor az általa megmolesztált nőt másnap ki kell mentenie égő autójából. Ryan társa, a fiatal Hanson tiszt (Ryan Phillippe) megrökönyödik Ryan rasszizmusán, és új társat kérvényez. Sajnos ő is szembetalálkozik sorsával, és másnap baleset folytán lelövi Petert, a fekete srácot.

A történet másik szálán egy boldogulni, életét felépíteni vágyó mexikói-amerikai lakatos srác látható, Daniel (Michael Peña). A kislányát mindentől megóvni akaró apuka, neki ajándékozza képzeletbeli varázsköpenyét, ami mindentől megvédi. Éjszakai munkára hívják, ahol egy perzsa boltos zárját szereli meg, de figyelmezteti őt az ajtócserére is.

A perzsa középkorú boltos, Farhad (Shaun Toub) is csak boldogulni szeretni kis üzletével… Rendszeres kirablása miatt önvédelmi fegyvert vásárol lányával. Miután a zárjavítás után is kirabolják, feldühödve elindul hogy megölje a lakatost. Véletlen folytán annak kislányára lő, de annak semmi bántódása nem esik, mivel a Fahrad lánya, Dorri (Bahar Soomekh) vaktöltényeket vett a fegyverbe. A perzsa férfi csodaként fogja fel a dolgot és rádöbben arra, hogy mekkora baklövést követett el.

Tehát ilyen szempontból nem beszélhetünk pozitív vagy negatív szereplőkről. Bár a jellemek kezdetben teljesen kisarkítottak, azok fejlődése révén a körvonalak összemosódnak. Emiatt a film nem moralizált, nem áll ki senki pártján, objektíven szemlélődik. A modern világban mindenkit sajnos magával kísér a félelem, és ezáltal sok mindent csak a rettegés, az előítélet szemüvegén keresztül látunk. Így szinte minden emberekkel való érintkezés a konfliktusokban merül ki. Ezért van az, hogy a karakterek “jobbik” oldalát csak a balesetek, traumák révén pillanthatjuk meg: a nő megmentése az égő autóból, Jean balesete a lépcsőn, a perzsa boltos lövése, stb.

A filmben fellelhetünk több szimbólumot is, mint a varázskabát, ami mindentől megvéd, szintúgy mint Szent Kristóf szobra. A védelemmel felruházott tárgyak is mind a bennünk állandóan jelenlevő félelmet és nyugtalanságot hivatottak ellensúlyozni.

A több szinten és szálon futó történetnek egyszerűen nincs megoldása. Emiatt sem teljes a film vége, és nincs happy end. Az összekapcsolt sorsok rendszere olyan, mint a csomóval teli kötél: ha valamelyik bogot megoldanánk, lehet hogy azzal egy másik bogot eredményeznénk. A hihetetlennek is tűnhető sztori kemény társadalmi és politikai bírálat: a néző naturalista módon szembenézhet az amerikai “idillikus” társadalom árnyoldalával.

Az alkotás 3 Oscar-díjat kapott (6 jelölés), többek közt a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb vágás és az év legjobb filmje díját. Paul Haggis, a dráma rendezője, producere és forgatókönyvírója egy személyben. Az inkább forgatókönyvírással foglalkozó Haggis nevéhez olyan filmek sztorijai fűződnek, mint a Millió dolláros bébi - Million Dollar Baby (2004), Levelek Ivo Dzsimáról - Letters from Iwo Jima (2006).
Az Ütközések - Crash (2004) előzetesét itt nézhetitek meg: [trailer].

Ütközések - Crash (2004) értékelése:
Film: 9/10
Rendezés: 8/10
Színészek: 8/10
Operatőr: 8/10
Zene: 10/10
Sztori: 9/10
Művésziség: 8/10

egyéb zseniális film5letek »