Az ünnepek alatt valamelyik nap újranéztem vagy 10.-ik alkalommal a Forrest Gump (1994) című egyik örök kedvencemet, és úgy gondoltam megosztanám a gondolataimat a filmmel kapcsolatban. Valahogy tényleg igaz az, hogy ha egy bizonyos filmet sokadjára nézel meg, más és máshogyan hat, valamint újabb és újabb gondolatokat ébreszt benned.

A főszereplőt Tom Hanks alakítja, szerepéért Oscar-t kapott, ahogy az azelőtti évben a Philadelphia (1993) -ért is. A főhős pedig egy bugyutának nevezhető srác, Forrest Gump (ahogy ő mondaná: “Forrest vagyok, Forrest Gump!”). Édesanyja, a fia alacsony intelligenciája ellenére iskolába járatja, járógéppel korrigáltatja a fia ferde gerincét, és valahogy úgy alakul, hogy a fiú a főiskolát is elvégzi. Az élet furcsa fintora úgy hozza, hogy Gump szinte minden jelentős történelmi esemény személyes résztvevője lesz 1950-1970 között: harcol Vietnámban, amerikai elnökök társaságát élvezi, megtanítja Elvis Presley-t táncolni, stb… Forrest azonban valahogy nem érzi ezen események igazi súlyát, így szó szerint szinte mindenkit túlélve létezik az ő egyszerű módján.

olvasd tovább»